A Kárpát-medence, ezen belül Magyarország életét meghatározó Duna és Tisza folyók, valamint a mellékfolyók medreinek a 19. és a 20. században végzett szabályozása a térség árvizek elleni biztonságának érdekeit és újabb területek mezőgazdasági hasznosíthatóságát szolgálta. A kanyarulatok átvágásával vagy egy-egy folyószakasz természetes lefűződésével kialakult holtágak jelentős része azonban nem tűnt el nyomtalanul. Ezeket az élettereket a természet birtokba vette, új, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó életformák és életközösségek alakultak ki. Évek során létrejött egy olyan rendszer, amely Európában egyedülálló módon kimagasló természeti értéket képvisel azzal, hogy - a folyóvölgyek kultúrtáj jellege mellett - megőrizte a táj folyószabályozások előtti természetes arculatát.

Weblapunk az Országos hidrológiai adatbázis adataira támaszkodva rendszerezett formában mutatja be Magyarország holtágait.